Hogy miért a nyár a kedvenc évszakom? Mert akkor lehet látni hullócsillagokat és akkor van a lámpás- fesztivál. Ma Riuval, Hinatával, Meijel és Subaruval kimegyünk a lámpás- fesztiválra. (Ez egy olyan fesztivál, ahol hagyományos öltözékekben kimegyünk az egyik nagy sétálóutcára, ahol sok árus és vidámpark van, szétnézünk, majd a tömeggel kivonulunk a folyóhoz és és lámpásokat teszünk a vízre, amelyekbe a kívánságainkat írjuk, utána megnézzük a tűzijátékot.) Reggel vásárolni mentünk Hinatával. Lámpásokat vettünk.
Megbeszéltük a lányokkal, hogy én elmegyek Subaruhoz és vele együtt kisétálunk este hatra az édességboltunk elé, és onnan megyünk együtt a fesztiválra.
Otthon elkezdtem öltözködni. Előkerestem a yukatámat, majd felhívtam Subarut, hogy elindulok hozzájuk.
- Szia!- köszönt kedvesen, mikor odaértem- De jól nézel ki!
- Köszi!
- Gyere be! Megmutatom a szobámat. Még nincs teljesen berendezve és hatalmas rendetlenség van. Amúgy vettem neked egy kis ajándékot!- mondta és odaadott nekem egy tábla epres csokit.
- Köszi!- mondtam neki és a nyakába ugrottam- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?
- Csak emlékeztem rá!- mondta és kacsintott.
Bementünk a szobájába. Felbontottam a csokit és megettük, aztán beszélgettünk. Tényleg nagy rumli volt a szobájában! Ránéztem a polcára.
- Az ott mi?- kérdeztem egy falnak fordított fényképre mutatva.
Subaru egy kicsit elpirult és kedvesen elmosolyodott.
- Ha szeretnéd, megmutathatom!- mondta.
Láttam rajta, hogy zavarban van. Óvatosan odasétált és levette a polcról a képet. Letörölgette róla a port, majd odaadta nekem.
- Úristen!!- kiáltottam fel hirtelen.
Nem akartam hinni a szememnek. A képen én voltam rajta Subaruval ölelkezve. Emlékszem, hogy ezt anyukám készítette, amikor még nagyon kicsi voltam. Milyen régen volt, hogy láttam őt! Akkor még duci volt, göndör, szőkés- barnás hajú, nekem meg rövid hajam volt és állati nagy szemeim. Én nem sokat változtam azóta. De Subaru! Lefogyott, kivilágosodott és kiegyenesedett a haja, de a kedves nézése maradt a régi. Eszembe jutottak a régi emlékeim róla, és elérzékenyültem.
- Subaru...- szólaltam meg és letettem a kezemből a képet- Én... Én annyira örülök, hogy újra itt vagy!- átöleltem- Nem is tudom, mit csináltam volna, ha nem jössz vissza! Rettenetesen hiányoztál! Te voltál a legjobb barátom! Mindig arra vágytam, hogy viszontláthassalak!- könnyek potyogtak le az arcomról Subaru hátára- Nélküled olyan egyedül voltam! Miután elmentél, sehol sem találtam a helyemet!Kitaszítottnak éreztem magam a világból!
-Kirito...
- Ugye már többé nem mész el? Ígérem, hogy én itt maradok veled!
-Kirito...Nekem te vagy a mindenem!- mondta Subaru és átölelt. Ő is sírt.
Miután kisírtam magam neki, elindultunk a boltunkhoz. A lányok már vártak ránk.
- Pont, mint egy szerelmes pár!- jegyezte meg Riu, mikor odaértünk.
- Nem igaz!- válaszoltam vissza neki.
- És ha igen?- szólalt meg Subaru- Az a lényeg, hogy mi tudjuk, hogy csak barátok vagyunk vagy szerelmesek! Ne érdekeljen mások véleménye!
Erre nem mondtam semmit. Végül is igaza van! Miért érdekeljen engem mások véleménye?
*
A fesztiválra érve szétnéztünk az árusoknál, hátha találunk valami érdekeset. Végül Subaru vett nekem egy nyakláncot, amin egy rózsa volt medálként. Mire mindent megnéztünk, már besötétedett, így elindultunk a folyóhoz. Előkerestük a lámpásainkat. Mei előkereste a tollakat, amiket magával hozott, és odaadta nekünk. Mindenki beleírta a lámpásába, amit kívánt. Én azt kívántam, hogy Subaruval újra olyan jó barátok lehessünk, mint régen. Beleírtam a lámpásba, majd óvatosan a vízre helyeztem. Még egy ideig néztük, ahogy a vízen úsznak a lámpások, majd elindultunk haza.
*
Az utcák igen kihaltak voltak. Szinte csak mi mentünk keresztül a városon.
- Kirito! Ugye nem bánod, ha veled kapcsolatban kívántam?- kérdezte egyszercsak Subaru.
- Én? Hát, amíg nincs a szerelemhez köze, addig nem- mondtam-Bár miért is lenne a szerelemhez köze?!- tettem hozzá, mert még a végén azt gondolná, hogy szerelmes vagyok belé. Pedig nem. És ezt ő is nagyon jól tudja, hogy nekem soha nem lesz szükségem szerelemre.
Kicsit később újabb kérdése volt hozzám:
- Egyébként neked miért van ilyen negatív véleményed a szerelemről?
- Azért, mert a szerelem csak fájdalmat okoz az embereknek. A fájdalom meg senkinek sem kell. Ezért a szerelem sem kell. Ilyen egyszerű!
Erre még Riuék is felkapták a fejüket.
- Jogos!- mondta Mei.
- Érdekes...- suttogta Hinata
- Nem csak fájdalom, ezzel az eggyel sosem fogok egyet érteni!- természetesen ez Riu véleménye. Csak neki van teljesen más véleménye.
Subaru úgy látta, jobb ha több hasonlót nem kérdez, mielőtt én és Riu kirobbantanánk a harmadik világháborút a kérdései miatt. Így csöndben mentünk tovább.
*
Este Riuval beszéltem. Azt mondta, hogy szerinte Subaru hamarosan nem csak egy barátom lesz. Már megint ezzel a hülyeséggel jön! Miért gondolja mindenki ezt?
Ráadásul két hét múlva a suli is elkezdődik. Az pedig egyenlő a pokollal. Mindenesetre addig újra olyan jó barátságot kell kiépítenem Subaruval, mint amilyen régen volt. Még este SMS-eztem vele egy ideig, aztán elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy anya az ágyam mellett áll. Mikor észrevette, hogy fölébredtem, megszólalt:
- Kirito! Egy fiú van a házunk előtt és azt mondja, téged keres. Menj le!
2014. december 29., hétfő
2014. december 24., szerda
2014. november 3., hétfő
Sziasztok!
Bocsi, hogy ennyit késik az új rész, de sajnos semmi időm nincs írni, rengeteget kell tanulnom!!! :"(
Remélem minél hamarabb tudok írni, de nem tudok konkrét időpontot ígérni!! :(((
Ha esetleg van kedvetek olvassátok el a másik blogom, ami ezen a címen található: animefantasy.blogger.hu
Egy éve kezdtem el. Egy fiú (Asakira) és egy lány (Gou) története. A történet kettejük szerelméről szól, a fiú szemszögéből írom (nem tudom, miért :D ). Jelenleg 26 része van, azt hátha nem olvassátok el egy nap alatt! A visszajelzések alapján, a többség szereti a történetet, hátha nektek is meg fog tetszeni! :) Ha elolvastátok, nyugodtan írjatok kommentbe, szívesen fogadok tanácsokat és örülök neki, ha elmondjátok, min kellene javítanom és mi az, ami tetszik benne, de lehetőleg kultúráltan szóljatok hozzá. (Egyébként a hozzászólásokat csak én olvasom el, nem feltétlen kerülnek ki a blogra, azt én döntöm el, hogy kap-e helyet a komi a nyilvánosak listáján!)
Remélem minél hamarabb tudok írni, de nem tudok konkrét időpontot ígérni!! :(((
Ha esetleg van kedvetek olvassátok el a másik blogom, ami ezen a címen található: animefantasy.blogger.hu
Egy éve kezdtem el. Egy fiú (Asakira) és egy lány (Gou) története. A történet kettejük szerelméről szól, a fiú szemszögéből írom (nem tudom, miért :D ). Jelenleg 26 része van, azt hátha nem olvassátok el egy nap alatt! A visszajelzések alapján, a többség szereti a történetet, hátha nektek is meg fog tetszeni! :) Ha elolvastátok, nyugodtan írjatok kommentbe, szívesen fogadok tanácsokat és örülök neki, ha elmondjátok, min kellene javítanom és mi az, ami tetszik benne, de lehetőleg kultúráltan szóljatok hozzá. (Egyébként a hozzászólásokat csak én olvasom el, nem feltétlen kerülnek ki a blogra, azt én döntöm el, hogy kap-e helyet a komi a nyilvánosak listáján!)
2014. szeptember 28., vasárnap
Sweeter than candy 4. rész- Kukoricás pizza ^^
- Mimi! Épp téged kerestelek!- mondtam, amikor ajtót nyitottam- Gyere be!
Bejött. Bekísértem a szobámba.
- Mi van itt?- kérdezte elképedve.
Valóban kicsit fura volt a helyzet a szobámban. Az ágyon Riu ült és sírt, Hinata mögötte térdelt és épp egy zsebkendőt nyújtott neki előre. Mei az ágy előtt ugrált és az ollómmal (az hogy került az asztalomról a kezébe??) vagdosta a levegőt. Subaru pedig csak simán állt Riu előtt.
- Épp ezért hívtalak be.- mondtam.
- Nyomozunk!- mondta Mei idézőjelet mutatva a kezével (amiből valahogy eltűnt az előbb említett olló)
- Mit nyomoztok?- kérdezett vissza Mimi szintén idézőjelet mutatva a kezével.
- Azt szeretnénk tudni, hogy neked van-e közöd ehhez a fiúhoz?- mondtam és mutattam neki egy képet Riu telefonján.
- Ismerős...Eszembe jutott! Néhány évvel idősebb nálam. Tavasszal egy fesztiválon ismertem meg. Elkeveredtünk mindketten. És együtt néztük meg a tűzijátékot, aztán azt mondta, szeret és megcsókolt. Majd néhány hónap múlva láttam a Facebookon, hogy kapcsolatban van valakivel, de azt nem tudtam, hogy kivel. Ezért bosszúból felkerestem és szó nélkül lesmároltam. Aztán megtudtam, hogy a barátnője az unokatesóm legjobb barátnője...- az arca teljesen megváltozott, egyre szomorúbban nézett Riura, aztán hirtelen odaszaladt hozzá és megölelte- Bocsánat! Ne haragudj! Bocsáss meg! Én tehetek róla! Nagy hiba volt!- mondta neki halkan és sírva fakadt.
- Semmi baj! Megpróbálok nem haragudni rád.- válaszolta Riu és elmosolyodott- Az egyetlen szerencséd, hogy ma olyat láttam a neten, ami mindkettőnknek rosszul esne!
-Mi?- kérdezett vissza Mimi.
- Csak annyi, hogy Ayato egy Koharu nevű csajjal együtt van két napja.
- Már a csajokat kezdem lassan sajnálni tőle!- mondta nevetve Mimi.
*
Szerencsére Mimi és Riu kibékültek (nagyjából) és Mimi felvetette ötletnek, hogy menjek el Subaruval pizzázni, mert évek óta nem láttuk egymást és úgy tudnánk kettesben beszélgetni. Úgyhogy Subaruval elmentünk a plázába egy pizzázóba.
- Te mit kérsz?- kérdezte Subaru.
- Kukoricás pizza, mint mindig. Te?
- Természetesen én is! Viszont akkor kérhetnénk közösen egyet!
- Nincs köztünk semmi...Úgyhogy ja!- válaszoltam.
Megrendeltük a pizzát, ami sok várakozás után meg is érkezett. Rettentő jól nézett ki.
Épp enni kezdtünk, amikor a pizzéria egyik dolgozója odajött hozzánk (a nyakában egy fényképezőgép lógott).
- Sziasztok!- köszönt kedvesen mosolyogva- Kérdezhetek valamit tőletek?
- Igen.- válaszoltuk egyszerre.
- Ti együtt vagytok?
Úristen! Erre végképp nem gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni. Nem vagyok olyan, mint Mei, de most tényleg jólesne felpofoznom a csajt. Érzem, hogy elvörösödött a fejem. Ránéztem Subarura. Ő is vörös volt. Kínos csend lett körülöttünk. Ajaj! Ez így nem lesz jó!
- Ne haragudjatok!- kezdett bele újra a csaj- Csak egy párt keresünk az étterem új plakátjához, hogy reklámozzuk az új "Romantika sarkunkat", ahova pont az előbb ültetek le.
- Romantika sarok?- kérdezett vissza Subaru.
- Igen! Nézzetek föl a fejetek fölé!
Felnéztünk. Háát...No komment. Az ülőhely fölött egy tábla lengett azzal a felirattal, hogy "Romantika sarok".
- Ötletes!- mondtam- Bár nem ártana egy kicsit feldobni!
- Van egy ötletem! Itt maradhatnánk segíteni a pizzériának feldíszíteni ezt a helyet és utána Kiritoval lefotózhatnak minket. Bár nem járunk, jól ismerjük egymást és már nagyon régen nem találkoztunk. Tehát, ha önöknek megteszi két közeli barát, mi itt vagyunk. Persze ha te is beleegyezel, Kirito!- mondta Subaru.
- Én benne vagyok!- mondtam.
- Nagyon köszönjük!- mondta mosolyogva az étterem dolgozója.
Megettük a pizzát, aztán odamentünk a pulthoz és elmondtuk az ötletünket az előbbi dolgozónak. Ő piros és rózsaszín papírt vett elő, mi pedig szíveket hajtogattunk belőlük. Aztán kértem két fehér papírt és készítettem belőle galambokat. Az egész sarkot ezüst és piros szalagokkal díszítettük fel, amiket a plázában lévő barkácsboltból szereztünk. A táblára pedig díszes betűkkel írtuk rá, hogy "Romantika sarok". Majd szóltunk a pizzázó dolgozóinak, hogy készen állunk a fotózásra. Ők elénk hoztak egy másik hatalmas kukoricás pizzát és megkérték Subarut, hogy etessen meg egy szelettel. Ő elpirulva a számba nyomta a pizzaszeletet és közben úgy mosolygott, hogy már én is kezdtem félni tőle. Remélem sietnek a fotókészítéssel, mert nem akarok megfulladni egy álrandifotózás miatt! Aztán meg kellett puszilnom Subarut, majd neki meg kellett ölelnie. Még egy csomó hasonló képet csináltak rólunk, aztán elengedtek minket. Azt mondták, néhány fotónk meg fog jelenni a plakátjaikon.
A pizzázás után Subaru hazakísért, majd ő is hazament.
- Egyszer egy ilyen randit szeretnék! Egy valódi ehhez hasonló randit, ahol nem utasítások alapján tesszük ezt, hanem a szívünkből!- jegyezte meg Subaru, majd elbúcsúzott tőlem.
Mire hazaértem már anyáék is otthon voltak. Miután elmeséltem nekik a fotózást, egy klassz meglepetést adtak nekem. Ajándékba vettek egy új telót nekem. Cuki rózsaszín telót.
De sajnos betartották az ígéretüket, hogy nem kaphatok érintős telefont, mert az előzőt mesteri módon egy hónap alatt sikerült tönkretennem. Viszont szerencsémre van egy telefonszerű Apple kütyüm, ami mindent tud, kivéve telefonálni.
Fölvittem az új telefont a szobámba és elkezdtem babrálni vele (szerencsére a másik telómból a kártyát át tudtam menteni, így a számom nem változott). Mikor nagyjából végeztem és már csak egy- két apróság hiányzott (valami klassz háttér, stb.), felhívtam Subarut, hogy mentse el a számomat és akkor majd tudunk levelezni.
Aztán leültem az ágyamra olvasni a Harry Potter negyedik kötetét. Imádom azt a könyvet! Estig elvoltam az olvasással, aztán kinyitottam az ablakom és egy gombócra összegyűrt papírgalacsint bedobtam a velem szemben lévő szomszéd ház nyitva lévő ablakán (az Riu ablaka és ha beszélni szeretnénk egymással, mindig átdobok egy galacsint, hogy mondanivalóm van és ezt ő is megteszi, ha beszélni szeretne velem). Nemsoká kinézett Riu. Elmeséltem neki, hogy mi történt velem és Subaruval a pizzériában.
Őszintén szólva jól éreztem ma magam Subaruval, bár kicsit furcsa volt helyzet. Egy dolog viszont kicsit aggaszt: Subaru miért beszélt a randiról többesszámban? Tudja, hogy én senkivel soha nem randiznék. A véleményem a szerelemről semmi áron sem fog megváltozni. Ezt még Riunak se mertem megmondani. Valami azt súgja, jobb ha egyelőre ő erről nem tud.
Bejött. Bekísértem a szobámba.
- Mi van itt?- kérdezte elképedve.
Valóban kicsit fura volt a helyzet a szobámban. Az ágyon Riu ült és sírt, Hinata mögötte térdelt és épp egy zsebkendőt nyújtott neki előre. Mei az ágy előtt ugrált és az ollómmal (az hogy került az asztalomról a kezébe??) vagdosta a levegőt. Subaru pedig csak simán állt Riu előtt.
- Épp ezért hívtalak be.- mondtam.
- Nyomozunk!- mondta Mei idézőjelet mutatva a kezével (amiből valahogy eltűnt az előbb említett olló)
- Mit nyomoztok?- kérdezett vissza Mimi szintén idézőjelet mutatva a kezével.
- Azt szeretnénk tudni, hogy neked van-e közöd ehhez a fiúhoz?- mondtam és mutattam neki egy képet Riu telefonján.
- Ismerős...Eszembe jutott! Néhány évvel idősebb nálam. Tavasszal egy fesztiválon ismertem meg. Elkeveredtünk mindketten. És együtt néztük meg a tűzijátékot, aztán azt mondta, szeret és megcsókolt. Majd néhány hónap múlva láttam a Facebookon, hogy kapcsolatban van valakivel, de azt nem tudtam, hogy kivel. Ezért bosszúból felkerestem és szó nélkül lesmároltam. Aztán megtudtam, hogy a barátnője az unokatesóm legjobb barátnője...- az arca teljesen megváltozott, egyre szomorúbban nézett Riura, aztán hirtelen odaszaladt hozzá és megölelte- Bocsánat! Ne haragudj! Bocsáss meg! Én tehetek róla! Nagy hiba volt!- mondta neki halkan és sírva fakadt.
- Semmi baj! Megpróbálok nem haragudni rád.- válaszolta Riu és elmosolyodott- Az egyetlen szerencséd, hogy ma olyat láttam a neten, ami mindkettőnknek rosszul esne!
-Mi?- kérdezett vissza Mimi.
- Csak annyi, hogy Ayato egy Koharu nevű csajjal együtt van két napja.
- Már a csajokat kezdem lassan sajnálni tőle!- mondta nevetve Mimi.
*
Szerencsére Mimi és Riu kibékültek (nagyjából) és Mimi felvetette ötletnek, hogy menjek el Subaruval pizzázni, mert évek óta nem láttuk egymást és úgy tudnánk kettesben beszélgetni. Úgyhogy Subaruval elmentünk a plázába egy pizzázóba.
- Te mit kérsz?- kérdezte Subaru.
- Kukoricás pizza, mint mindig. Te?
- Természetesen én is! Viszont akkor kérhetnénk közösen egyet!
- Nincs köztünk semmi...Úgyhogy ja!- válaszoltam.
Megrendeltük a pizzát, ami sok várakozás után meg is érkezett. Rettentő jól nézett ki.
Épp enni kezdtünk, amikor a pizzéria egyik dolgozója odajött hozzánk (a nyakában egy fényképezőgép lógott).
- Sziasztok!- köszönt kedvesen mosolyogva- Kérdezhetek valamit tőletek?
- Igen.- válaszoltuk egyszerre.
- Ti együtt vagytok?
Úristen! Erre végképp nem gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni. Nem vagyok olyan, mint Mei, de most tényleg jólesne felpofoznom a csajt. Érzem, hogy elvörösödött a fejem. Ránéztem Subarura. Ő is vörös volt. Kínos csend lett körülöttünk. Ajaj! Ez így nem lesz jó!
- Ne haragudjatok!- kezdett bele újra a csaj- Csak egy párt keresünk az étterem új plakátjához, hogy reklámozzuk az új "Romantika sarkunkat", ahova pont az előbb ültetek le.
- Romantika sarok?- kérdezett vissza Subaru.
- Igen! Nézzetek föl a fejetek fölé!
Felnéztünk. Háát...No komment. Az ülőhely fölött egy tábla lengett azzal a felirattal, hogy "Romantika sarok".
- Ötletes!- mondtam- Bár nem ártana egy kicsit feldobni!
- Van egy ötletem! Itt maradhatnánk segíteni a pizzériának feldíszíteni ezt a helyet és utána Kiritoval lefotózhatnak minket. Bár nem járunk, jól ismerjük egymást és már nagyon régen nem találkoztunk. Tehát, ha önöknek megteszi két közeli barát, mi itt vagyunk. Persze ha te is beleegyezel, Kirito!- mondta Subaru.
- Én benne vagyok!- mondtam.
- Nagyon köszönjük!- mondta mosolyogva az étterem dolgozója.
Megettük a pizzát, aztán odamentünk a pulthoz és elmondtuk az ötletünket az előbbi dolgozónak. Ő piros és rózsaszín papírt vett elő, mi pedig szíveket hajtogattunk belőlük. Aztán kértem két fehér papírt és készítettem belőle galambokat. Az egész sarkot ezüst és piros szalagokkal díszítettük fel, amiket a plázában lévő barkácsboltból szereztünk. A táblára pedig díszes betűkkel írtuk rá, hogy "Romantika sarok". Majd szóltunk a pizzázó dolgozóinak, hogy készen állunk a fotózásra. Ők elénk hoztak egy másik hatalmas kukoricás pizzát és megkérték Subarut, hogy etessen meg egy szelettel. Ő elpirulva a számba nyomta a pizzaszeletet és közben úgy mosolygott, hogy már én is kezdtem félni tőle. Remélem sietnek a fotókészítéssel, mert nem akarok megfulladni egy álrandifotózás miatt! Aztán meg kellett puszilnom Subarut, majd neki meg kellett ölelnie. Még egy csomó hasonló képet csináltak rólunk, aztán elengedtek minket. Azt mondták, néhány fotónk meg fog jelenni a plakátjaikon.
A pizzázás után Subaru hazakísért, majd ő is hazament.
- Egyszer egy ilyen randit szeretnék! Egy valódi ehhez hasonló randit, ahol nem utasítások alapján tesszük ezt, hanem a szívünkből!- jegyezte meg Subaru, majd elbúcsúzott tőlem.
Mire hazaértem már anyáék is otthon voltak. Miután elmeséltem nekik a fotózást, egy klassz meglepetést adtak nekem. Ajándékba vettek egy új telót nekem. Cuki rózsaszín telót.
De sajnos betartották az ígéretüket, hogy nem kaphatok érintős telefont, mert az előzőt mesteri módon egy hónap alatt sikerült tönkretennem. Viszont szerencsémre van egy telefonszerű Apple kütyüm, ami mindent tud, kivéve telefonálni.
Fölvittem az új telefont a szobámba és elkezdtem babrálni vele (szerencsére a másik telómból a kártyát át tudtam menteni, így a számom nem változott). Mikor nagyjából végeztem és már csak egy- két apróság hiányzott (valami klassz háttér, stb.), felhívtam Subarut, hogy mentse el a számomat és akkor majd tudunk levelezni.
Aztán leültem az ágyamra olvasni a Harry Potter negyedik kötetét. Imádom azt a könyvet! Estig elvoltam az olvasással, aztán kinyitottam az ablakom és egy gombócra összegyűrt papírgalacsint bedobtam a velem szemben lévő szomszéd ház nyitva lévő ablakán (az Riu ablaka és ha beszélni szeretnénk egymással, mindig átdobok egy galacsint, hogy mondanivalóm van és ezt ő is megteszi, ha beszélni szeretne velem). Nemsoká kinézett Riu. Elmeséltem neki, hogy mi történt velem és Subaruval a pizzériában.
Őszintén szólva jól éreztem ma magam Subaruval, bár kicsit furcsa volt helyzet. Egy dolog viszont kicsit aggaszt: Subaru miért beszélt a randiról többesszámban? Tudja, hogy én senkivel soha nem randiznék. A véleményem a szerelemről semmi áron sem fog megváltozni. Ezt még Riunak se mertem megmondani. Valami azt súgja, jobb ha egyelőre ő erről nem tud.
2014. augusztus 25., hétfő
Sweeter than candy 3. rész Strandolás Subaruval és a lányokkal- Egy újabb meglepetés
Segítettem Subarunak elvinni a cuccait az új házba. Lepakoltunk, majd elsétáltunk anyáék boltjába.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan, amikor beértünk a boltba- Gyere!- mondtam és intettem barátomnak, hogy jöjjön utánam.
Ő kicsit félve, de követett. A pénztár előtt megálltam. Anya és apa épp ebédeltek (délre értünk a boltba).
- Kislányom! Pasit hozol a nyakunkra?- mondta apa huncutul.
- Dehogy!- kiabáltam vissza- Anya, apa, ő itt kiskori barátom, Subaru!
- Azta!- mondták egyszerre.
- Hogy megnőttél, Suu- kun!- mondta anya,erre Subaru elmosolyodott- Amúgy hogy kerülsz te ide? Jöttél meglátogatni Kiritot?- kérdezte.
- Nem. Ideköltöztünk. Két utcára a Nono édességbolttól.- felelte Subaru.
- Hát akkor üdv a Nono édességboltban!- kiáltotta apa- Amúgy ti nem vagytok éhesek?
- De!- vágtuk rá egyszerre.
- Menjetek el hozzánk, készítettem ebédet!- mondta anya.
Mi épp megfordultunk, hogy menjünk, amikor apa utánam kiáltott:
- Kirito!
Visszafordultam.
- Igen?
- Nemrég volt benn az egyik barátnőd!
- Ki?
- Az alacsony, fekete hajú, hiperaktív! Nem jut eszembe a neve.
- Mei?
- Igen, igen, ő volt az! Azt üzeni, hogy délután menj ki velük a strandra! Pakolj össze, ebéd után egyből menj el hozzá!
- Oké!
- Ja és üzeni, hogy vigyed a pasit is! Gondolom Subarura gondol! Na menj! Sziasztok!
- Sziasztok!
- Viszlát!
Elmentünk hozzánk és gyorsan megebédeltünk. Körbevezettem a házunkban Subarut, majd összepakoltam és indultunk Meiékhez. Mire odaértünk, a többiek már ott voltak.
- Na végre itt vagytok!- mondta Riu.
- Neked is szia, Riu!- szóltam vissza csípősen.
- Látom, hoztad a pasidat is!- mondta fulladozva a röhögéstől Mei.
- Már mondtam, hogy nem a pasim!!- kiabáltam- Amúgy, még be sem mutattalak benneteket Subarunak! Nos, ő itt Mei, ő Hinata, ő pedig Riu.- mondtam a lányokra mutatva.
Még egy picit beszélgettünk, aztán indultunk a strandra. Amikor megérkeztünk és átöltöztünk, vettünk egy jégkrémet HInatának, felfújtuk a kihozott strandlabdát és úszógumit és megkértük Subarut, hogy fotózzon le bennünket. Ő nem öltözött át, mert nem volt fürdőruhája. XD
(balról jobbra: Mei, Hinata, Riu és én)
Fürödtünk, aztán elkezdtünk röpizni. Egyszercsak egy sértődött hang szólalt meg a hátam mögött:
- Engem miért hagytok ki mindenből?
Hátranéztem...
Kékeszöld haj, kék szem, nagy nyaklánc és rosszlányos öltözet. Ez csak egy valaki lehet! Mimi, az unokatesóm!
- Mimi? Te mit keresel itt?!
- Anyudék mondták, hogy a strandon vagy és kijöttem, hogy veled lehessek és játszunk!- mondta kislányos hangon.
- Oké!- mondtam.
Ránéztem Riura és láttam, hogy a sírógörcs kerülgeti.
- Mi a baj?- kérdeztem és odaszaladtam hozzá.
Ő elhívott, picit messzebb a többiektől és halkan megszólalt:
- Ez...Ezt a lányt smárolta le Ayato!
Hirtelen sokkot kaptam.
- Mii??- kérdeztem vissza- Az unokatesómmal csalt meg téged??
Ez hihetetlen! Ez nem lehet! Mimi nem az a pasizós típus! Rendes csaj, csak furán öltözködik. Néha, amikor találkoztunk, hallottam egyet s mást arról, hogy van szerelme, meg egyszer- kétszer arról, hogy van fiúja, de ilyet álmomban sem gondoltam volna, hogy bármi köze lenne a városközpontban lakó unokatestvéremnek egy külvárosi iskolába járó Ayato nevű fiúhoz!
- Lányok, indulunk!- jelentettem ki hirtelen- Ne haragudj, Mimi, de az egyik barátnőm nem érzi jól magát, mi hazamegyünk! Majd máskor játszok veled! Szia!
Gyorsan összeszedelődzködtünk és elindultunk. Elmentünk hozzánk, ahol Riu elmesélte a többieknek, mit tett Mimi.
- Biztos, hogy ő volt?- kérdezte Hinata.
- Igen, mert nem hiszem, hogy a városban lenne egy másik, ugyanilyen lány is, mint ő!- válaszolta Riu.
- Szerintem hívjuk át és kérdezzük meg! Nem érdemes úgy vádolni, hogy ne vagyunk biztosak abban, hogy köze van az adott dologhoz!- mondta Subaru.
- Nem is rossz ötlet!- feleltük egyszerre.
Épp odanyúltam a telefonomhoz, amikor csöngettek. Kinéztem az ablakon (onnan rá lehet látni a bejárati ajtóra) és megnéztem, ki csenget. Mimi volt. Gyorsan lefutottam és ajtót nyitottam.
- Na végre itt vagytok!- mondta Riu.
- Neked is szia, Riu!- szóltam vissza csípősen.
- Látom, hoztad a pasidat is!- mondta fulladozva a röhögéstől Mei.
- Már mondtam, hogy nem a pasim!!- kiabáltam- Amúgy, még be sem mutattalak benneteket Subarunak! Nos, ő itt Mei, ő Hinata, ő pedig Riu.- mondtam a lányokra mutatva.
Még egy picit beszélgettünk, aztán indultunk a strandra. Amikor megérkeztünk és átöltöztünk, vettünk egy jégkrémet HInatának, felfújtuk a kihozott strandlabdát és úszógumit és megkértük Subarut, hogy fotózzon le bennünket. Ő nem öltözött át, mert nem volt fürdőruhája. XD
(balról jobbra: Mei, Hinata, Riu és én)
Fürödtünk, aztán elkezdtünk röpizni. Egyszercsak egy sértődött hang szólalt meg a hátam mögött:
- Engem miért hagytok ki mindenből?
Hátranéztem...
- Mimi? Te mit keresel itt?!
- Anyudék mondták, hogy a strandon vagy és kijöttem, hogy veled lehessek és játszunk!- mondta kislányos hangon.
- Oké!- mondtam.
Ránéztem Riura és láttam, hogy a sírógörcs kerülgeti.
Ő elhívott, picit messzebb a többiektől és halkan megszólalt:
- Ez...Ezt a lányt smárolta le Ayato!
Hirtelen sokkot kaptam.
- Mii??- kérdeztem vissza- Az unokatesómmal csalt meg téged??
Ez hihetetlen! Ez nem lehet! Mimi nem az a pasizós típus! Rendes csaj, csak furán öltözködik. Néha, amikor találkoztunk, hallottam egyet s mást arról, hogy van szerelme, meg egyszer- kétszer arról, hogy van fiúja, de ilyet álmomban sem gondoltam volna, hogy bármi köze lenne a városközpontban lakó unokatestvéremnek egy külvárosi iskolába járó Ayato nevű fiúhoz!
- Lányok, indulunk!- jelentettem ki hirtelen- Ne haragudj, Mimi, de az egyik barátnőm nem érzi jól magát, mi hazamegyünk! Majd máskor játszok veled! Szia!
Gyorsan összeszedelődzködtünk és elindultunk. Elmentünk hozzánk, ahol Riu elmesélte a többieknek, mit tett Mimi.
- Biztos, hogy ő volt?- kérdezte Hinata.
- Igen, mert nem hiszem, hogy a városban lenne egy másik, ugyanilyen lány is, mint ő!- válaszolta Riu.
- Szerintem hívjuk át és kérdezzük meg! Nem érdemes úgy vádolni, hogy ne vagyunk biztosak abban, hogy köze van az adott dologhoz!- mondta Subaru.
- Nem is rossz ötlet!- feleltük egyszerre.
Épp odanyúltam a telefonomhoz, amikor csöngettek. Kinéztem az ablakon (onnan rá lehet látni a bejárati ajtóra) és megnéztem, ki csenget. Mimi volt. Gyorsan lefutottam és ajtót nyitottam.
2014. augusztus 9., szombat
Sweeter than candy 2. rész- A találkozás
Sajnos Riu, semmit sem fogott fel abból, amit mondtam, mert a boldogságtól egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. De (mert érdekelte Subaru ügye), azt mondta, hogy ha képes vagyok lenyugodni, akkor ma éjszaka ottalhatok nála.
Átszaladtam anyáék boltjába, hogy szóljak nekik. Ott összetalálkoztam Mei-jel és Hinatával (két másik barátnőm).
- Hát te? Azt mondtad, hogy ma otthon maradsz!- jött oda Mei.
- Úgy is volt, csak Riu meghívott, hogy aludjak nála ma, én meg jöttem szólni anyáéknak.- mondtam.
- Júúj, de jó neked!!- kiabálta Hinata egy hatalmas kekszet rágcsálva- Mehetünk mi is?
- Szerintem igen. De azért írok egy SMS-t Riunak, hogy megengedi-e.- mondtam, majd elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet barátnőmnek.
Szerencsére megengedte (írta, hogy ma nincsenek otthon a szülei, így mienk az egész lakás). Szóltam anyáéknak is, Hinatáék is szóltak a szüleiknek, aztán elmentünk előbb Meihez, elhozni az ő pizsamáját, utána Hinatához. Fölmentünk hozzánk, hoztunk nasit és átsétáltunk a szomszédba.
- Mennyi kaja!!- lepődött meg Riu, ahogy ajtót nyitott- Gyertek be! Nincs itthon senki, lesz helyünk párnacsatázni!- mosolygott huncutul.
Mi pedig besétáltunk, letettük az étkezőasztalra a nasikat és fölmentünk Riu szobájába.
*
A délután gyorsan eltelt.
Miután nem voltak szülők a házban, Mei kedvéért elkezdtük nézni a Kört, de azt tizenöt perc múlva abbahagytuk, mert Hinata nem bírta (túl durva volt neki).
Ezután karaoke-ztunk. (Abban mindegyikünk jó, ugyanis az iskolánk egy zenei iskola.) Órákig elvoltunk a különböző popszámok éneklésével.
Este párnacsatáztunk. Nagyban játszottunk, amikor Riu egyszercsak elkezdett sírni.
- Mi a baj?- szaladtunk oda és kérdeztük tőle egyszerre.
- Nem bírok tovább titkolózni előttetek!...- kezdte- Szakítottam Ayatoval!
- Mi?- kérdeztük és néztünk rá furcsállva.
- Egy ideje már olyan furcsa volt nekem a viselkedése. Aztán, amikor az egyik délután, úgy két hete, sétáltam az udvaron...- nagy levegőt vett, hogy meg tudjon szólalni sírás nélkül- véletlen...véletlen észrevettem, hogy a bejárat előtt egy... egy másik lánnyal smárol! Nem tudom, ki volt az!- sírta- Nem hozzánk jár, mert teljesen idegen egyenruhája volt! Még aznap este írtam neki egy SMS-t, hogy találkoznunk kell, azonnal. Természetesen nem ért oda az adott helyre a megbeszélt időpontban. Ezért elmentem a lakására, felcsöngettem hozzá. Az anyja nyitott ajtót. Én köszönés nélkül beszaladtam a házba, egyenest Ayato szobájába, kicsaptam a zárva lévő ajtaját és elkezdtem vele üvöltözni. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy tudassam vele, hogy rájöttem: Azok a "Csak te vagy nekem!" üzenetek ind hazugságok voltak. Próbált magyarázkodni, de nem járt sikerrel. Én végül elüvöltöttem magam, hogy "Nem érdekel! Szakítok veled te átkozott! Felejts el örökre!". Kirohantam a házukból. Hazafutottam és egész éjszaka sírtam.
- Én megmondtam, hogy olyan gyanús az a gyerek!- mondta Mei- Sosem volt szimpatikus!
- Nekem se.- jegyezte meg halkan Hinata.
- De most hagyjuk Ayatot. Nem szeretnék rá gondolni.- terelte a témát Riu- Viszont Kirito drágánknak van egy szaftos pletykája!- mondta mosolyogva és szemében újra fény csillant.
- Halljuk!- kiáltották egyszerre Mei-ék.
Majd leültünk Riu ágyára és mesélni kezdtem nekik.
- Hát... Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap délután megcsörrent a nappaliban a telefon. Fölvettem és beleszóltam. A vonal túlvégéről egy srác hatalmasat üvöltött, hogy "Kii-chaan!!!"... Itt jöttem rá, hogy ki az.
- Ki?- kérdezték a lányok.
- Egyik kiskori barátom, Subaru volt az. Azt szeretné, hogy holnap, amikor érkezik kimenjek elé a vasútállomásra.- feleltem.
- Hűű!! Kirito szerelme! Ez érdekesnek bizonyul!- mondta Mei.
- Nem voltunk szerelmesek egymásba!- kiáltottam úgy, mintha dühös lennék, de közben nevettem. Aztán hirtelen komolyabban folytattam- Illetve én nem voltam szerelmes. De Subaru igen. Subaru szeretett engem. Én viszont mindig csak barátként gondoltam rá. Egyszer még szerelmet is vallott nekem, én meg csak annyit mondtam, hogy "Nekem nem kell szerelem! Csak barátok vagyunk." És ez így is maradt. Barátok voltunk. Na meg eleve csak gyerekszerelemről volt szó. Aztán én elköltöztem, és többet nem hallottam róla...Ma délutánig. Nem tudjátok elhinni, mennyire boldog voltam! Ugráltam, bukfenceztem, mindent csináltam a boldogságtól!
- Szerintem te szereted azt a gyereket.- mondta Hinata.
- Nem! Pfuj, dehogy! Tiszta nyomin néz ki! És már megmondtam: Nekem nem kell szerelem! A szerelem fölösleges a világban! Egyedül a barátság fontos!
- Te sosem fogsz megváltozni!- mondta Riu.
Még sokáig beszélgettünk, aztán elaludtunk. El is felejtettem, hogy holnap vasárnap.
*
- Ébresztőő!!- üvöltött másnap reggel a fülembe Riu.
- Hány óra van?- kérdeztem álmosan.
- Fél tíz.
- Úristen! Le fogom késni a találkozót Subaruval!- üvöltöttem és gyorsan elkezdtem öltözködni.
Végül nagynehezen elkészültem. A lányok kikísértek az állomásra. (Meglehetősen kicsi vasútállomása van ennek a városnak, körülbelül három vágánnyal, így nem volt nehéz megtalálni, hogy melyik vonattal érkezhetett Subaru.) Épp begurult egy vonat, amikor megérkeztünk. Riuék elköszöntek tőlem, én pedig kiálltam a peronra.
A vonat megállt. Én a mozdony mellé álltam, hogy jól belássam az ajtókat, melyikből száll ki Subaru.
Már néhány perce vártam, és még mindig senki. Egyszercsak észre vettem, hogy az utolsó kocsiból egy magas, szőke hajú fiú pakolt le rengeteg cuccot, utazótáskákat és dobozokat. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy ez Subaru. Már futni akartam felé, hogy üdvözöljem, aztán újra ránéztem és rájöttem, hogy ez mégsem lehet az az alacsony, duci, szőkés- barnás, göndör hajú fiú, akit Subarunak hívnak. Hát vártam tovább. A szőke fiú lepakolta a cuccait és körülnézett a peronon, mintha várna valakit. A vonat pedig lassan elindult a következő állomására. Már senki más nem szállt le. Ismét ránéztem a fiúra. És ezúttal ő is rám. Hirtelen megismertem kedves nézéséről.És akkor jöttem rá: Te jó ég! Ez tényleg Subaru! Ennyi változtatásra képes hét év?! Elkezdtem futni felé, amilyen gyorsan csak tudtam. És közben kiabáltam:
- Subaru! Annyira hiányoztál! Sosem gondoltam volna, hogy még láthatlak!
A nyakába ugrottam úgy, hogy majdnem felborítottam.
- Kirito! El sem hiszem, hogy újra látlak!- kiabálta és olyan szorosan ölelt át, hogy szinte kilapított.
Ránéztem és láttam rajta, hogy teljesen elérzékenyült. Olyan aranyosan néz ki!
- Kirito, jól vagy?- kérdezte- Olyan piros az arcod!
- Persze!- válaszoltam- Csak nagyon boldog vagyok.
Már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Nem is akartam. Annyira boldog voltam, hogy sírni kezdtem...
Ezután karaoke-ztunk. (Abban mindegyikünk jó, ugyanis az iskolánk egy zenei iskola.) Órákig elvoltunk a különböző popszámok éneklésével.
Este párnacsatáztunk. Nagyban játszottunk, amikor Riu egyszercsak elkezdett sírni.
- Mi a baj?- szaladtunk oda és kérdeztük tőle egyszerre.
- Nem bírok tovább titkolózni előttetek!...- kezdte- Szakítottam Ayatoval!
- Mi?- kérdeztük és néztünk rá furcsállva.
- Egy ideje már olyan furcsa volt nekem a viselkedése. Aztán, amikor az egyik délután, úgy két hete, sétáltam az udvaron...- nagy levegőt vett, hogy meg tudjon szólalni sírás nélkül- véletlen...véletlen észrevettem, hogy a bejárat előtt egy... egy másik lánnyal smárol! Nem tudom, ki volt az!- sírta- Nem hozzánk jár, mert teljesen idegen egyenruhája volt! Még aznap este írtam neki egy SMS-t, hogy találkoznunk kell, azonnal. Természetesen nem ért oda az adott helyre a megbeszélt időpontban. Ezért elmentem a lakására, felcsöngettem hozzá. Az anyja nyitott ajtót. Én köszönés nélkül beszaladtam a házba, egyenest Ayato szobájába, kicsaptam a zárva lévő ajtaját és elkezdtem vele üvöltözni. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy tudassam vele, hogy rájöttem: Azok a "Csak te vagy nekem!" üzenetek ind hazugságok voltak. Próbált magyarázkodni, de nem járt sikerrel. Én végül elüvöltöttem magam, hogy "Nem érdekel! Szakítok veled te átkozott! Felejts el örökre!". Kirohantam a házukból. Hazafutottam és egész éjszaka sírtam.
- Én megmondtam, hogy olyan gyanús az a gyerek!- mondta Mei- Sosem volt szimpatikus!
- Nekem se.- jegyezte meg halkan Hinata.
- De most hagyjuk Ayatot. Nem szeretnék rá gondolni.- terelte a témát Riu- Viszont Kirito drágánknak van egy szaftos pletykája!- mondta mosolyogva és szemében újra fény csillant.
- Halljuk!- kiáltották egyszerre Mei-ék.
Majd leültünk Riu ágyára és mesélni kezdtem nekik.
- Hát... Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap délután megcsörrent a nappaliban a telefon. Fölvettem és beleszóltam. A vonal túlvégéről egy srác hatalmasat üvöltött, hogy "Kii-chaan!!!"... Itt jöttem rá, hogy ki az.
- Ki?- kérdezték a lányok.
- Egyik kiskori barátom, Subaru volt az. Azt szeretné, hogy holnap, amikor érkezik kimenjek elé a vasútállomásra.- feleltem.
- Hűű!! Kirito szerelme! Ez érdekesnek bizonyul!- mondta Mei.
- Nem voltunk szerelmesek egymásba!- kiáltottam úgy, mintha dühös lennék, de közben nevettem. Aztán hirtelen komolyabban folytattam- Illetve én nem voltam szerelmes. De Subaru igen. Subaru szeretett engem. Én viszont mindig csak barátként gondoltam rá. Egyszer még szerelmet is vallott nekem, én meg csak annyit mondtam, hogy "Nekem nem kell szerelem! Csak barátok vagyunk." És ez így is maradt. Barátok voltunk. Na meg eleve csak gyerekszerelemről volt szó. Aztán én elköltöztem, és többet nem hallottam róla...Ma délutánig. Nem tudjátok elhinni, mennyire boldog voltam! Ugráltam, bukfenceztem, mindent csináltam a boldogságtól!
- Szerintem te szereted azt a gyereket.- mondta Hinata.
- Nem! Pfuj, dehogy! Tiszta nyomin néz ki! És már megmondtam: Nekem nem kell szerelem! A szerelem fölösleges a világban! Egyedül a barátság fontos!
- Te sosem fogsz megváltozni!- mondta Riu.
Még sokáig beszélgettünk, aztán elaludtunk. El is felejtettem, hogy holnap vasárnap.
*
- Ébresztőő!!- üvöltött másnap reggel a fülembe Riu.
- Hány óra van?- kérdeztem álmosan.
- Fél tíz.
- Úristen! Le fogom késni a találkozót Subaruval!- üvöltöttem és gyorsan elkezdtem öltözködni.
Végül nagynehezen elkészültem. A lányok kikísértek az állomásra. (Meglehetősen kicsi vasútállomása van ennek a városnak, körülbelül három vágánnyal, így nem volt nehéz megtalálni, hogy melyik vonattal érkezhetett Subaru.) Épp begurult egy vonat, amikor megérkeztünk. Riuék elköszöntek tőlem, én pedig kiálltam a peronra.
A vonat megállt. Én a mozdony mellé álltam, hogy jól belássam az ajtókat, melyikből száll ki Subaru.
Már néhány perce vártam, és még mindig senki. Egyszercsak észre vettem, hogy az utolsó kocsiból egy magas, szőke hajú fiú pakolt le rengeteg cuccot, utazótáskákat és dobozokat. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy ez Subaru. Már futni akartam felé, hogy üdvözöljem, aztán újra ránéztem és rájöttem, hogy ez mégsem lehet az az alacsony, duci, szőkés- barnás, göndör hajú fiú, akit Subarunak hívnak. Hát vártam tovább. A szőke fiú lepakolta a cuccait és körülnézett a peronon, mintha várna valakit. A vonat pedig lassan elindult a következő állomására. Már senki más nem szállt le. Ismét ránéztem a fiúra. És ezúttal ő is rám. Hirtelen megismertem kedves nézéséről.És akkor jöttem rá: Te jó ég! Ez tényleg Subaru! Ennyi változtatásra képes hét év?! Elkezdtem futni felé, amilyen gyorsan csak tudtam. És közben kiabáltam:
- Subaru! Annyira hiányoztál! Sosem gondoltam volna, hogy még láthatlak!
A nyakába ugrottam úgy, hogy majdnem felborítottam.
- Kirito! El sem hiszem, hogy újra látlak!- kiabálta és olyan szorosan ölelt át, hogy szinte kilapított.
Ránéztem és láttam rajta, hogy teljesen elérzékenyült. Olyan aranyosan néz ki!
- Kirito, jól vagy?- kérdezte- Olyan piros az arcod!
- Persze!- válaszoltam- Csak nagyon boldog vagyok.
Már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Nem is akartam. Annyira boldog voltam, hogy sírni kezdtem...
2014. július 5., szombat
Sweeter than candy 1. rész- A nap, amely megváltoztatta az életem
- Trr... Trr...- csörgött a nappaliban a vonalas telefon (igen, az a bizonyos ódivatú vezetékes beszélő cuccos; a szüleim szeretik az ilyen retró dolgokat). A szüleim még dolgoznak, ezért levánszorogtam a szobámból (ami az emeleten van) a nappaliba (logikusan a földszint).
- Haló! Nonoshimasta Kirimayato, Nonoshimasta lakás!- szóltam bele a kagylóba.
- Kii-chaaaan!!!- üvöltött valaki a vonal túlvégéről. Úristen! Kishíján kiszakadt a dobhártyám!
- Megtudhatnám, hogy ki beszél?- kérdeztem kissé feszülten.
- Már meg sem ismered kicsikori barátodat, aki megvédett a csúnya, rossz nagyfiúktól?! Hát most teljesen meg vagyok sértődve! Cöh!
- S- Subaru? Subaru!!! El sem tudom hinni! Úgy hiányoztál! Legutóbb akkor hallottam a hangod, amikor felhívtalak, hogy kiköltöztünk a külvárosba és édességboltot nyitottunk! Te még élsz egyáltalán?- üvöltöttem most én, de nem a dühtől, hanem a boldogságtól.
- Persze, hogy élek! Attól, hogy egy másik városba költözök, még nem fogok meghalni! És jó híreim vannak!- mondta.
- Mik azok?- kérdeztem kíváncsian.
- Vasárnap visszaköltözünk a városba! Mégpedig a külvárosba, két utcára a Nono édességbolttól!- az anyáék boltja (a Nonoshimasta- ból lett Nono- ra rövidítve).
- Úúristeen!!!- üvöltöttem.
- Viszont én most leteszem, mert pakolom a cuccaimat!- mondta.
- Rendben!
- A vonat vasárnap reggel tízre ér az állomásra. Kijössz elém?- kérdezte.
- Naná! Nem hagyom ki a lehetőséget!- de boldog vagyok!
- Én is! Már alig várom, hogy láthassalak! Na szia! Akkor vasárnap tíz óra!
- Szia!- elköszöntem én is tőle. Letettem a kagylót.
Néhány percig mozdulatlanul álltam a telefonasztal mellett. Kellett egy kis idő mire felfogtam. Egy kiskori barátom, Subaru visszajön. Ő az egyetlen fiú akivel jóban vagyok. Nagyon- nagyon jóban. De mielőtt még bármi rosszra gondoltok, nem, nem vagyok szerelmes belé! Csak barátok vagyunk! Csak barátok! Nagyon jó barátok! (De már asszem azt tudjátok rólam, hogy sose volt barátom, és nem voltam szerelmes.)
Az összes emlékem eszembe jutott róla. Aztán cigánykerekezni és bukfencezni kezdtem a nappaliban.
-Wáááááááá!!! El sem tudom hinni! Újra láthatom Subaru-t! De hiányzott már!- üvöltöttem bukfencezés közben.
Jee! Jeeeeee! Újra láthatom Subaru-t! Hihetetleeen!!
Sajnos addig ugráltam a nappaliban, amíg levertem anya első cukrászversenyén kapott oklevelét, ami egy üveglappal fedve lógott a falon. Au! Természetesen az üveg összetört és takaríthattam! Miniatűr üvegdarabok a szőnyegben! És mondanom sem kell, hogy nem ez volt az egyetlen dolog, ami elszenvedte a fangirl- rohamomat.
Miután mindent feltakarítottam, felkaptam a cipőm és átrohantam a szomszédba, Riu- hoz (a legjobb barátnőm), hogy mindent elmeséljek neki. Őrült módjára elkezdtem verni az ajtajukat. Aztán mikor kinyitotta, beengedett a házba és felmentünk a szobájába (én ugrálva mentem az emeletre a szobába) megkérdezte, hogy mi bajom van. Belőlem csak úgy dőlt a szó, mindent elmondtam neki Subaru-val kapcsolatban. Ő még sose hallott Subaruról, ezért kíváncsian hallgatta beszámolómat a múltamról.
- Haló! Nonoshimasta Kirimayato, Nonoshimasta lakás!- szóltam bele a kagylóba.
- Kii-chaaaan!!!- üvöltött valaki a vonal túlvégéről. Úristen! Kishíján kiszakadt a dobhártyám!
- Megtudhatnám, hogy ki beszél?- kérdeztem kissé feszülten.
- Már meg sem ismered kicsikori barátodat, aki megvédett a csúnya, rossz nagyfiúktól?! Hát most teljesen meg vagyok sértődve! Cöh!
- S- Subaru? Subaru!!! El sem tudom hinni! Úgy hiányoztál! Legutóbb akkor hallottam a hangod, amikor felhívtalak, hogy kiköltöztünk a külvárosba és édességboltot nyitottunk! Te még élsz egyáltalán?- üvöltöttem most én, de nem a dühtől, hanem a boldogságtól.
- Persze, hogy élek! Attól, hogy egy másik városba költözök, még nem fogok meghalni! És jó híreim vannak!- mondta.
- Mik azok?- kérdeztem kíváncsian.
- Vasárnap visszaköltözünk a városba! Mégpedig a külvárosba, két utcára a Nono édességbolttól!- az anyáék boltja (a Nonoshimasta- ból lett Nono- ra rövidítve).
- Úúristeen!!!- üvöltöttem.
- Viszont én most leteszem, mert pakolom a cuccaimat!- mondta.
- Rendben!
- A vonat vasárnap reggel tízre ér az állomásra. Kijössz elém?- kérdezte.
- Naná! Nem hagyom ki a lehetőséget!- de boldog vagyok!
- Én is! Már alig várom, hogy láthassalak! Na szia! Akkor vasárnap tíz óra!
- Szia!- elköszöntem én is tőle. Letettem a kagylót.
Néhány percig mozdulatlanul álltam a telefonasztal mellett. Kellett egy kis idő mire felfogtam. Egy kiskori barátom, Subaru visszajön. Ő az egyetlen fiú akivel jóban vagyok. Nagyon- nagyon jóban. De mielőtt még bármi rosszra gondoltok, nem, nem vagyok szerelmes belé! Csak barátok vagyunk! Csak barátok! Nagyon jó barátok! (De már asszem azt tudjátok rólam, hogy sose volt barátom, és nem voltam szerelmes.)
Az összes emlékem eszembe jutott róla. Aztán cigánykerekezni és bukfencezni kezdtem a nappaliban.
-Wáááááááá!!! El sem tudom hinni! Újra láthatom Subaru-t! De hiányzott már!- üvöltöttem bukfencezés közben.
Jee! Jeeeeee! Újra láthatom Subaru-t! Hihetetleeen!!
Miután mindent feltakarítottam, felkaptam a cipőm és átrohantam a szomszédba, Riu- hoz (a legjobb barátnőm), hogy mindent elmeséljek neki. Őrült módjára elkezdtem verni az ajtajukat. Aztán mikor kinyitotta, beengedett a házba és felmentünk a szobájába (én ugrálva mentem az emeletre a szobába) megkérdezte, hogy mi bajom van. Belőlem csak úgy dőlt a szó, mindent elmondtam neki Subaru-val kapcsolatban. Ő még sose hallott Subaruról, ezért kíváncsian hallgatta beszámolómat a múltamról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)