Sweeter than candy 3. rész Strandolás Subaruval és a lányokkal- Egy újabb meglepetés

Segítettem Subarunak elvinni a cuccait az új házba. Lepakoltunk, majd elsétáltunk anyáék boltjába.

- Sziasztok!- köszöntem hangosan, amikor beértünk a boltba- Gyere!- mondtam és intettem barátomnak, hogy jöjjön utánam.

Ő kicsit félve, de követett. A pénztár előtt megálltam. Anya és apa épp ebédeltek (délre értünk a boltba).

- Kislányom! Pasit hozol a nyakunkra?- mondta apa huncutul.

- Dehogy!- kiabáltam vissza- Anya, apa, ő itt kiskori barátom, Subaru!

- Azta!- mondták egyszerre.

- Hogy megnőttél, Suu- kun!- mondta anya,erre Subaru elmosolyodott- Amúgy hogy kerülsz te ide? Jöttél meglátogatni Kiritot?- kérdezte.

- Nem. Ideköltöztünk. Két utcára a Nono édességbolttól.- felelte Subaru.

- Hát akkor üdv a Nono édességboltban!- kiáltotta apa- Amúgy ti nem vagytok éhesek?

- De!- vágtuk rá egyszerre.

- Menjetek el hozzánk, készítettem ebédet!- mondta anya.

Mi épp megfordultunk, hogy menjünk, amikor apa utánam kiáltott:

- Kirito!

Visszafordultam.

- Igen?

- Nemrég volt benn az egyik barátnőd!

- Ki?

- Az alacsony, fekete hajú, hiperaktív! Nem jut eszembe a neve.

- Mei?

- Igen, igen, ő volt az! Azt üzeni, hogy délután menj ki velük a strandra! Pakolj össze, ebéd után egyből menj el hozzá!

- Oké!

- Ja és üzeni, hogy vigyed a pasit is! Gondolom Subarura gondol! Na menj! Sziasztok!

- Sziasztok!

- Viszlát!

Elmentünk hozzánk és gyorsan megebédeltünk. Körbevezettem a házunkban Subarut, majd összepakoltam és indultunk Meiékhez. Mire odaértünk, a többiek már ott voltak.
- Na végre itt vagytok!- mondta Riu.
- Neked is szia, Riu!- szóltam vissza csípősen.
- Látom, hoztad a pasidat is!- mondta fulladozva a röhögéstől Mei.
- Már mondtam, hogy nem a pasim!!- kiabáltam- Amúgy, még be sem mutattalak benneteket Subarunak! Nos, ő itt Mei, ő Hinata, ő pedig Riu.- mondtam a lányokra mutatva.
Még egy picit beszélgettünk, aztán indultunk a strandra. Amikor megérkeztünk és átöltöztünk, vettünk egy jégkrémet HInatának, felfújtuk a kihozott strandlabdát és úszógumit és megkértük Subarut, hogy fotózzon le bennünket. Ő nem öltözött át, mert nem volt fürdőruhája. XD

(balról jobbra: Mei, Hinata, Riu és én)
Fürödtünk, aztán elkezdtünk röpizni. Egyszercsak egy sértődött hang szólalt meg a hátam mögött:
- Engem miért hagytok ki mindenből?
Hátranéztem...

Kékeszöld haj, kék szem, nagy nyaklánc és rosszlányos öltözet. Ez csak egy valaki lehet! Mimi, az unokatesóm!
- Mimi? Te mit keresel itt?!
- Anyudék mondták, hogy a strandon vagy és kijöttem, hogy veled lehessek és játszunk!- mondta kislányos hangon.
- Oké!- mondtam.
Ránéztem Riura és láttam, hogy a sírógörcs kerülgeti.

- Mi a baj?- kérdeztem és odaszaladtam hozzá.
Ő elhívott, picit messzebb a többiektől és halkan megszólalt:
- Ez...Ezt a lányt smárolta le Ayato!
Hirtelen sokkot kaptam.
- Mii??- kérdeztem vissza- Az unokatesómmal csalt meg téged??
Ez hihetetlen! Ez nem lehet! Mimi nem az a pasizós típus! Rendes csaj, csak furán öltözködik. Néha, amikor találkoztunk, hallottam egyet s mást arról, hogy van szerelme, meg egyszer- kétszer arról, hogy van fiúja, de ilyet álmomban sem gondoltam volna, hogy bármi köze lenne a városközpontban lakó unokatestvéremnek egy külvárosi iskolába járó Ayato nevű fiúhoz!
- Lányok, indulunk!- jelentettem ki hirtelen- Ne haragudj, Mimi, de az egyik barátnőm nem érzi jól magát, mi hazamegyünk! Majd máskor játszok veled! Szia!
Gyorsan összeszedelődzködtünk és elindultunk. Elmentünk hozzánk, ahol Riu elmesélte a többieknek, mit tett Mimi.
- Biztos, hogy ő volt?- kérdezte Hinata.
- Igen, mert nem hiszem, hogy a városban lenne egy másik, ugyanilyen lány is, mint ő!- válaszolta Riu.
- Szerintem hívjuk át és kérdezzük meg! Nem érdemes úgy vádolni, hogy ne vagyunk biztosak abban, hogy köze van az adott dologhoz!- mondta Subaru.
- Nem is rossz ötlet!- feleltük egyszerre.
Épp odanyúltam a telefonomhoz, amikor csöngettek. Kinéztem az ablakon (onnan rá lehet látni a bejárati ajtóra) és megnéztem, ki csenget. Mimi volt. Gyorsan lefutottam és ajtót nyitottam.

Sweeter than candy 2. rész- A találkozás

 Sajnos Riu, semmit sem fogott fel abból, amit mondtam, mert a boldogságtól egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. De (mert érdekelte Subaru ügye), azt mondta, hogy ha képes vagyok lenyugodni, akkor ma éjszaka ottalhatok nála.

Átszaladtam anyáék boltjába, hogy szóljak nekik. Ott összetalálkoztam Mei-jel és Hinatával (két másik barátnőm).

- Hát te? Azt mondtad, hogy ma otthon maradsz!- jött oda Mei.

- Úgy is volt, csak Riu meghívott, hogy aludjak nála ma, én meg jöttem szólni anyáéknak.- mondtam.

- Júúj, de jó neked!!- kiabálta Hinata egy hatalmas kekszet rágcsálva- Mehetünk mi is?

- Szerintem igen. De azért írok egy SMS-t Riunak, hogy megengedi-e.- mondtam, majd elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet barátnőmnek.

Szerencsére megengedte (írta, hogy ma nincsenek otthon a szülei, így mienk az egész lakás). Szóltam anyáéknak is, Hinatáék is szóltak a szüleiknek, aztán elmentünk előbb Meihez, elhozni az ő pizsamáját, utána Hinatához. Fölmentünk hozzánk, hoztunk nasit és átsétáltunk a szomszédba.

- Mennyi kaja!!- lepődött meg Riu, ahogy ajtót nyitott- Gyertek be! Nincs itthon senki, lesz helyünk párnacsatázni!- mosolygott huncutul.

Mi pedig besétáltunk, letettük az étkezőasztalra a nasikat és fölmentünk Riu szobájába.

*

A délután gyorsan eltelt.

Miután nem voltak szülők a házban, Mei kedvéért elkezdtük nézni a Kört, de azt tizenöt perc múlva abbahagytuk, mert Hinata nem bírta (túl durva volt neki).
Ezután karaoke-ztunk. (Abban mindegyikünk jó, ugyanis az iskolánk egy zenei iskola.) Órákig elvoltunk a különböző popszámok éneklésével.
Este párnacsatáztunk. Nagyban játszottunk, amikor Riu egyszercsak elkezdett sírni.
- Mi a baj?- szaladtunk oda és kérdeztük tőle egyszerre.
- Nem bírok tovább titkolózni előttetek!...- kezdte- Szakítottam Ayatoval!
- Mi?- kérdeztük és néztünk rá furcsállva.
- Egy ideje már olyan furcsa volt nekem a viselkedése. Aztán, amikor az egyik délután, úgy két hete, sétáltam az udvaron...- nagy levegőt vett, hogy meg tudjon szólalni sírás nélkül- véletlen...véletlen észrevettem, hogy a bejárat előtt egy... egy másik lánnyal smárol! Nem tudom, ki volt az!- sírta- Nem hozzánk jár, mert teljesen idegen egyenruhája volt! Még aznap este írtam neki egy SMS-t, hogy találkoznunk kell, azonnal. Természetesen nem ért oda az adott helyre a megbeszélt időpontban. Ezért elmentem a lakására, felcsöngettem hozzá. Az anyja nyitott ajtót. Én köszönés nélkül beszaladtam a házba, egyenest Ayato szobájába, kicsaptam a zárva lévő ajtaját és elkezdtem vele üvöltözni. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy tudassam vele, hogy rájöttem: Azok a "Csak te vagy nekem!" üzenetek ind hazugságok voltak. Próbált magyarázkodni, de nem járt sikerrel. Én végül elüvöltöttem magam, hogy "Nem érdekel! Szakítok veled te átkozott! Felejts el örökre!". Kirohantam a házukból. Hazafutottam és egész éjszaka sírtam.
- Én megmondtam, hogy olyan gyanús az a gyerek!- mondta Mei- Sosem volt szimpatikus!
- Nekem se.- jegyezte meg halkan Hinata.
- De most hagyjuk Ayatot. Nem szeretnék rá gondolni.- terelte a témát Riu- Viszont Kirito drágánknak van egy szaftos pletykája!- mondta mosolyogva és szemében újra fény csillant.
- Halljuk!- kiáltották egyszerre Mei-ék.
Majd leültünk Riu ágyára és mesélni kezdtem nekik.
- Hát... Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap délután megcsörrent a nappaliban a telefon. Fölvettem és beleszóltam. A vonal túlvégéről egy srác hatalmasat üvöltött, hogy "Kii-chaan!!!"... Itt jöttem rá, hogy ki az.
- Ki?- kérdezték a lányok.
- Egyik kiskori barátom, Subaru volt az. Azt szeretné, hogy holnap, amikor érkezik kimenjek elé a vasútállomásra.- feleltem.
- Hűű!! Kirito szerelme! Ez érdekesnek bizonyul!- mondta Mei.
- Nem voltunk szerelmesek egymásba!- kiáltottam úgy, mintha dühös lennék, de közben nevettem. Aztán hirtelen komolyabban folytattam- Illetve én nem voltam szerelmes. De Subaru igen. Subaru szeretett engem. Én viszont mindig csak barátként gondoltam rá. Egyszer még szerelmet is vallott nekem, én meg csak annyit mondtam, hogy "Nekem nem kell szerelem! Csak barátok vagyunk." És ez így is maradt. Barátok voltunk. Na meg eleve csak gyerekszerelemről volt szó. Aztán én elköltöztem, és többet nem hallottam róla...Ma délutánig. Nem tudjátok elhinni, mennyire boldog voltam! Ugráltam, bukfenceztem, mindent csináltam a boldogságtól!
- Szerintem te szereted azt a gyereket.- mondta Hinata.
- Nem! Pfuj, dehogy! Tiszta nyomin néz ki! És már megmondtam: Nekem nem kell szerelem! A szerelem fölösleges a világban! Egyedül a barátság fontos!
- Te sosem fogsz megváltozni!- mondta Riu.
Még sokáig beszélgettünk, aztán elaludtunk. El is felejtettem, hogy holnap vasárnap.
*
- Ébresztőő!!- üvöltött másnap reggel a fülembe Riu.
- Hány óra van?- kérdeztem álmosan.
- Fél tíz.
- Úristen! Le fogom késni a találkozót Subaruval!- üvöltöttem és gyorsan elkezdtem öltözködni.
Végül nagynehezen elkészültem. A lányok kikísértek az állomásra. (Meglehetősen kicsi vasútállomása van ennek a városnak, körülbelül három vágánnyal, így nem volt nehéz megtalálni, hogy melyik vonattal érkezhetett Subaru.) Épp begurult egy vonat, amikor megérkeztünk. Riuék elköszöntek tőlem, én pedig kiálltam a peronra.
A vonat megállt. Én a mozdony mellé álltam, hogy jól belássam az ajtókat, melyikből száll ki Subaru.
Már néhány perce vártam, és még mindig senki. Egyszercsak észre vettem, hogy az utolsó kocsiból egy magas, szőke hajú fiú pakolt le rengeteg cuccot, utazótáskákat és dobozokat. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy ez Subaru. Már futni akartam felé, hogy üdvözöljem, aztán újra ránéztem és rájöttem, hogy ez mégsem lehet az az alacsony, duci, szőkés- barnás, göndör hajú fiú, akit Subarunak hívnak. Hát vártam tovább. A szőke fiú lepakolta a cuccait és körülnézett a peronon, mintha várna valakit. A vonat pedig lassan elindult a következő állomására. Már senki más nem szállt le. Ismét ránéztem a fiúra. És ezúttal ő is rám. Hirtelen megismertem kedves nézéséről.És akkor jöttem rá: Te jó ég! Ez tényleg Subaru! Ennyi változtatásra képes hét év?! Elkezdtem futni felé, amilyen gyorsan csak tudtam. És közben kiabáltam:
- Subaru! Annyira hiányoztál! Sosem gondoltam volna, hogy még láthatlak!
A nyakába ugrottam úgy, hogy majdnem felborítottam.
- Kirito! El sem hiszem, hogy újra látlak!- kiabálta és olyan szorosan ölelt át, hogy szinte kilapított.
Ránéztem és láttam rajta, hogy teljesen elérzékenyült. Olyan aranyosan néz ki!
- Kirito, jól vagy?- kérdezte- Olyan piros az arcod!
- Persze!- válaszoltam- Csak nagyon boldog vagyok.
Már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Nem is akartam. Annyira boldog voltam, hogy sírni kezdtem...