Hogy miért a nyár a kedvenc évszakom? Mert akkor lehet látni hullócsillagokat és akkor van a lámpás- fesztivál. Ma Riuval, Hinatával, Meijel és Subaruval kimegyünk a lámpás- fesztiválra. (Ez egy olyan fesztivál, ahol hagyományos öltözékekben kimegyünk az egyik nagy sétálóutcára, ahol sok árus és vidámpark van, szétnézünk, majd a tömeggel kivonulunk a folyóhoz és és lámpásokat teszünk a vízre, amelyekbe a kívánságainkat írjuk, utána megnézzük a tűzijátékot.) Reggel vásárolni mentünk Hinatával. Lámpásokat vettünk.
Megbeszéltük a lányokkal, hogy én elmegyek Subaruhoz és vele együtt kisétálunk este hatra az édességboltunk elé, és onnan megyünk együtt a fesztiválra.
Otthon elkezdtem öltözködni. Előkerestem a yukatámat, majd felhívtam Subarut, hogy elindulok hozzájuk.
- Szia!- köszönt kedvesen, mikor odaértem- De jól nézel ki!
- Köszi!
- Gyere be! Megmutatom a szobámat. Még nincs teljesen berendezve és hatalmas rendetlenség van. Amúgy vettem neked egy kis ajándékot!- mondta és odaadott nekem egy tábla epres csokit.
- Köszi!- mondtam neki és a nyakába ugrottam- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?
- Csak emlékeztem rá!- mondta és kacsintott.
Bementünk a szobájába. Felbontottam a csokit és megettük, aztán beszélgettünk. Tényleg nagy rumli volt a szobájában! Ránéztem a polcára.
- Az ott mi?- kérdeztem egy falnak fordított fényképre mutatva.
Subaru egy kicsit elpirult és kedvesen elmosolyodott.
- Ha szeretnéd, megmutathatom!- mondta.
Láttam rajta, hogy zavarban van. Óvatosan odasétált és levette a polcról a képet. Letörölgette róla a port, majd odaadta nekem.
- Úristen!!- kiáltottam fel hirtelen.
Nem akartam hinni a szememnek. A képen én voltam rajta Subaruval ölelkezve. Emlékszem, hogy ezt anyukám készítette, amikor még nagyon kicsi voltam. Milyen régen volt, hogy láttam őt! Akkor még duci volt, göndör, szőkés- barnás hajú, nekem meg rövid hajam volt és állati nagy szemeim. Én nem sokat változtam azóta. De Subaru! Lefogyott, kivilágosodott és kiegyenesedett a haja, de a kedves nézése maradt a régi. Eszembe jutottak a régi emlékeim róla, és elérzékenyültem.
- Subaru...- szólaltam meg és letettem a kezemből a képet- Én... Én annyira örülök, hogy újra itt vagy!- átöleltem- Nem is tudom, mit csináltam volna, ha nem jössz vissza! Rettenetesen hiányoztál! Te voltál a legjobb barátom! Mindig arra vágytam, hogy viszontláthassalak!- könnyek potyogtak le az arcomról Subaru hátára- Nélküled olyan egyedül voltam! Miután elmentél, sehol sem találtam a helyemet!Kitaszítottnak éreztem magam a világból!
-Kirito...
- Ugye már többé nem mész el? Ígérem, hogy én itt maradok veled!
-Kirito...Nekem te vagy a mindenem!- mondta Subaru és átölelt. Ő is sírt.
Miután kisírtam magam neki, elindultunk a boltunkhoz. A lányok már vártak ránk.
- Pont, mint egy szerelmes pár!- jegyezte meg Riu, mikor odaértünk.
- Nem igaz!- válaszoltam vissza neki.
- És ha igen?- szólalt meg Subaru- Az a lényeg, hogy mi tudjuk, hogy csak barátok vagyunk vagy szerelmesek! Ne érdekeljen mások véleménye!
Erre nem mondtam semmit. Végül is igaza van! Miért érdekeljen engem mások véleménye?
*
A fesztiválra érve szétnéztünk az árusoknál, hátha találunk valami érdekeset. Végül Subaru vett nekem egy nyakláncot, amin egy rózsa volt medálként. Mire mindent megnéztünk, már besötétedett, így elindultunk a folyóhoz. Előkerestük a lámpásainkat. Mei előkereste a tollakat, amiket magával hozott, és odaadta nekünk. Mindenki beleírta a lámpásába, amit kívánt. Én azt kívántam, hogy Subaruval újra olyan jó barátok lehessünk, mint régen. Beleírtam a lámpásba, majd óvatosan a vízre helyeztem. Még egy ideig néztük, ahogy a vízen úsznak a lámpások, majd elindultunk haza.
*
Az utcák igen kihaltak voltak. Szinte csak mi mentünk keresztül a városon.
- Kirito! Ugye nem bánod, ha veled kapcsolatban kívántam?- kérdezte egyszercsak Subaru.
- Én? Hát, amíg nincs a szerelemhez köze, addig nem- mondtam-Bár miért is lenne a szerelemhez köze?!- tettem hozzá, mert még a végén azt gondolná, hogy szerelmes vagyok belé. Pedig nem. És ezt ő is nagyon jól tudja, hogy nekem soha nem lesz szükségem szerelemre.
Kicsit később újabb kérdése volt hozzám:
- Egyébként neked miért van ilyen negatív véleményed a szerelemről?
- Azért, mert a szerelem csak fájdalmat okoz az embereknek. A fájdalom meg senkinek sem kell. Ezért a szerelem sem kell. Ilyen egyszerű!
Erre még Riuék is felkapták a fejüket.
- Jogos!- mondta Mei.
- Érdekes...- suttogta Hinata
- Nem csak fájdalom, ezzel az eggyel sosem fogok egyet érteni!- természetesen ez Riu véleménye. Csak neki van teljesen más véleménye.
Subaru úgy látta, jobb ha több hasonlót nem kérdez, mielőtt én és Riu kirobbantanánk a harmadik világháborút a kérdései miatt. Így csöndben mentünk tovább.
*
Este Riuval beszéltem. Azt mondta, hogy szerinte Subaru hamarosan nem csak egy barátom lesz. Már megint ezzel a hülyeséggel jön! Miért gondolja mindenki ezt?
Ráadásul két hét múlva a suli is elkezdődik. Az pedig egyenlő a pokollal. Mindenesetre addig újra olyan jó barátságot kell kiépítenem Subaruval, mint amilyen régen volt. Még este SMS-eztem vele egy ideig, aztán elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy anya az ágyam mellett áll. Mikor észrevette, hogy fölébredtem, megszólalt:
- Kirito! Egy fiú van a házunk előtt és azt mondja, téged keres. Menj le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése